Basszus, asszem nem akarom tudni, amit titkolsz.Én csak azt szeretném, hogy nagyon sokáig együtt legyünk.Inkább nem faggatlak, remélem egy idő után nem fogod azt gondolni amit most titkolsz és ugyanolyan lesz mint régen, mert komolyan mondom nekem semmi már nem kell csak az, hogy meglegyenek azok a szép idők.Na huhh ez jó nyálas lett, de nem akarom ezeket élőben mondogatni, mert annak csak vita lesz a vége megosztom inkább itt.Na de az a lényeg, hogy én így gondolom...

SzeretlekSzeretlekSzeretlekSzeretlekSzeretlekSzeretlekSzeretlek

Arra jöttem rá, hogy én az a fajta ember vagyok aki, hogyha kínos helyzet(féleségbe) kerül elég alternatív megoldást talált, hogy megoldja.Például, ha egy nyálcsöpp kiröppen a számból beszéd közben, elkezdek vigyorogni és azt mondom annak akivel kommunikációt folytatok, hogy "hú geci majdnem leköptelek".Nem tudom ki érti ezt, de ezt nem taglalnám, hiszen a nyálcseppes még egész lájtos :D

Úgy érzem, attól még, hogy olyan a hajam mint a szénakazal sokkal nehezebb beállítani mint egy ápolthajúnak.De komolyan.Nem vagyok egy olyan túlzottan a külsőmmel foglalkozó ember, de utálok büdös lenni, de ha az vagyok bevallom.

VISSZA AKAR MENNI KECSKEMÉTRE NEM KELL NEKI HARASZTI!!!!!!!!!!!!!!!!

Néha rám jön az újítás vágy.Nem tudom milyen időközönként, meg minek a hatására, bár szerintem mert hamar megunom a dolgokat és mindig kell valami új.Na de ezért van az, hogy ragasztgatom a falamra a rajzokat, festek a falra ezt-azt az ágyat áttolom innen oda.De így van ez a géppel, új háttér, új színek, telefonnal is, sőt még saját magammal is, fülszúrás, új cipő...stb.Most is rám jött és szeretném letépni az összes rajzot, lefesteni a festményt, tükröt felrakni falat kékre zöldre és sárgára festeni, ajtóról a flyereket leszedni, ágyat áttolni, szekrényt is meg az asztalt is.Most ezt nem tudom megvalósítani, de majd szünetben bevásárolok és ügyeskedek majd itthon...remélem.

Rájöttem, hogy ennek nincs sok értelme, mármint annak, hogy olyasmiket írok aminek külső szemlélőként értelme nem sok van, annak aki megt érti nem szabadna elolvasnia.Nem hinném, hogy túl sok bejegyzés fog itt születni.

Miért nem lehet egyszerűen csak együtt lenni amíg tudunk.Lekéne szarni szerintem, hogy mi lesz majd.Én nem tudom, hogy mi legyen.Legyen úgy ahogy a másik illetékes akarja.

Imádom ezt a számot, de a gépről letöröltem, mert amikor hallgatom és olyan hangulatom van, elkezdek vonyítani és a földön tekeregni mint egy megszállott.

Van amikor csak ülök egymagamban, vagy akár társaságban, vagy akár órán, vagy igazából akármikor nem az a lényeg.Csak ülök és hirtelen eszembe jut egy szó amit sohasem használok, de régebben valamikor elhangzott, vagy esetleg beszéltünk róla.Szóval ez a szó ilyenkor kikívánkozik belőlem, de az emberek nem veszik észre, hogy ezt mondtam.Az egyetlen aki felfigyelt rá az anyukám.Nem tudom mitől függ milyen szó jut eszembe, vagy mikori, mármint mikor beszéltem erről a szórol, vagy hallottam róla.Ezt is megkívántam osztani az emberiséggel.Köszönöm szépen a lehetőséget!

Nem hiszem el néha mekkora nagy faszkalap vagyok.Nem csinálhatom ezt egy emberrel akit ennyire szeretek.De ha meg szeretem akkor miért csinálom ezt vele?Bekell vallanom élvezem ha szenved, de miért?Remélem egyedül vagyok ezzel a problémával, mert nem akarok az emberekben ekkorát csalódni...mármint, hogy van még egy olyan mocskos geci mint én.Örülök, hogy ezt is kiontottam magamból.Jól esett.

Megváltozott egy város, az amelyik nagyon kedves számomra.Küllemre ugyanaz de az a kép amit én láttam eltűnt.A fiataloktól megtelt kertkocsma,  a cigisektől megtelt sikátorok és a fűben ülő hippilelkűek.Szar hegyszerűen hónapról hónapra bemenni és látni, hogy szaporodik a retrósok tömege, a rajok mobiltelefonon hallgatják a zenét ott is.Nagyot csalódtam...igazából nem a városban, hanem a fiatalokban, vagyos a magamfajtákban főleg.Persze a barátokért érdemes visszamenni de komolyan kezdem úgy érezni ők az utolsó generáció abban az iskolában akik még megtöltik az alternatív szórakozó helyeket.

Nem szeretném bemutatni senkinek itt.Egy bizonyos embernek már viszont annál inkább.El se hinné mennyire örülnék, ha végre hárman együtt röhöghetnénk egy gyükír poénon.(a vörös, a fémfogú, meg a képenlátható ifjú titán)Elviekben...decemberben Orgi lesz, ahová hivatalosak vagyunk, remélem ott teljesül a vágyam.

Eltelt mesés nyolc hónap, sok mindent nem fűznék hozzá, mert aki érti, annak nem kell magyarázni.

Szeptember óta nincs gördeszkám.A függők és a pótfüggők, a kerekek, a csavarok, a kulcsok és ilyesmi szerszámok itt hevernek a szobámban.Apa közölte velem nem kapok lapot.A gördeszka nekem olyan dolgot jelent amit nem hiszem, hogy itt letudnék írni.Amíg deszkáztam igaz nem tudtam túl sok mindent, de próbálkoztam.Hiába van egyre több deszkásból én még mindig úgy érzem kitűnnek a tömgből és leginkább a piercinghez hasonlítanám, mert meglátják vagy tetszik vagy nem de megnéznek.A másik, hogy ha megfelelő társaságban űzöm életforma is lehet és lehet menni országot nézni és összevissza streetelni.Ez a bejegyzés olyan menőnek fog tünni mert aki nem deszkázik szerintem nem érti, és csak azt hiszi rólam, hogy el tört a deszkája szegény de most mit kell sírni összevissza vegyen másikat oszt tolja.Itt most nem arról van szó, hogy de szar, hogy nincs deszkám, hanem arról hogy mennyire imádom magát a sportot, azt az élményt amikor beadsz egy trükköt és az is tapsol tiszta szívéből, hogy fasza aki megcsinálta húszezerszer.Imádom azt amikor egyszerűen csak gurulunk az utcán fél tizenegykor, mert elzavartak a biztonsági őrök a bevásárlóközpont prkolójából.Hiányzik, de ahogy összekaparok szaros tízezret ez a blog törölve lesz, mert nem lesz időm ilyesmire:D

Ma reggel,(ugyanúgy mint általában) az erkélyre mentem cigizni és három dologra jöttem rá.Az egyik az, hogy a füst mindig arra megy rá aki vagy nem dohányzik, vagy nem akar cigiszagú lenni.A másik az, hogy a füst mindig bemegy a szobába az erkélyajtó résén padig szállhatna a nagy tág világba is.A harmadik pedig az, hogy akármilyen ügyesen is pöckölöm a hamut egy kis darab úgy is a kabátomon landol.

Megjelent a csodálatos oberblog! Ó el sem hiszem komolyan mondom.Nem hittem volna, hogy egyszer annyi ideig fogok otthon lenni, hogy ilyesmit tegyek.Nem hittem volna, hogy ennyi pazarolni való időm legyen, hogy a gondolataimat nem máshova, hanem pont a mesecsodás internetre basszam fel.Azt hiszem ennyi elég is, a többi "blogger"-t meg nem akarom ezzel megbántani.